Epilogue

Zene*

A kijelentésemet nem sikerült betartanom, mert fél év után hazautaztam a szünetben, s ők ott vártak rám a repülő téren, még akkor is, ha bizonyára nem épp itt lenne a helyük, de ők mégis eljöttek elém.

De ennek is több mint, három éve. Sikeresen lediplomáztam, és most a fiúk menedzser kisegítője vagyok, csak én velük utazok, így ha történik valami, ami a szakmám körébe tartozik, én intézem el és nem zargatom Rick-et ilyennel. Aminek ő nagyon örül, bár viccből szokta megjegyezni, én mégis érzem a mögötte bujkáló szomorúságot: Csak le ne nyúld a munkám!

Eszembe sincs, ezt is azért csinálom, mert nem éreztem igazságosnak, hogy csak úgy utazgatok, s nekem semmi dolgom nincs a láblógatáson kívül. Hogy egy koloncként lógok a nyakukon, nem is érdemlem meg, ha nem viszonozhatom valamivel. Hosszabb vitatkozások, érvelések és kisebb-nagyobb párnacsaták után belementek. Mert inkább együtt élnek azzal, hogy a munkáltatóim, minthogy nélkülem mennének bárhova is, amíg én otthon elütöm az időt.

Tristan-nal nem is mehetnének jobban a dolgok, jegyben járunk. A suli utolsó évében már megkérte a kezem, de akkor visszautasítottam, nem éreztem magam megfelelőnek erre a posztra. Kis idő után, és hosszas győzködés árán, végül én is beadtam a derekamat, így én leszek majd Mrs. Evans a közeljövőben. Nem akarjuk elsietni a dolgokat, az esküvőt szervezni, mert az csak egy buli és egy papír. Viszont a közös gyűrű, az nálunk inkább az összetartozás jelképe, mint hogy az összes ember meghívjuk egy ünnepségre, ahol részegre igyák magukat és minket ünnepeljenek. Arra, még van idő.

A rajongók végül elfogadtak engem is, vagy csökkent az utáljuk Skyler McVey-t tábora. Még, így is vannak, de jóval kevesebbek, s jóval visszafogottabban tüntetnek létezésem ellen. Az idővel a sajtó is leszállt rólam, s az életemről, találtak jobban, frissebbet, eladhatóbbat nálam. De még, így is néha napján ott virítók a címlapom, s a cikk hosszadalmasan elemzi, az esküvőnket Tristannal.

James és Norina is tökéletes párt alkotnak, nem kellet sok idő, hogy ő is beilleszkedjen a mi kis csapatunkba. Ő a kelleténél rosszabbul fogadta a fanok negatív hozzáállását, de amint látta, hogy engem nem rázz meg, ő is megacélozta magad, s túllépett rajta.

Brad is összehozott magának egy kapcsolatot, bár az inkább mondanám futókalandnak, mint igazi párkapcsolatnak. Ezt ő maga is beismerte, hogy nem fűzik különösebb gyengéd érzelmek a lány iránt, de ez idővel változhat, vagy külön utakon fojtatják. a lényeg, hogy most jól kijönnek egymással, s mi is eléggé bírjuk Kate-et.

Egyedül a mi Connorunk nem találta még valakit maga mellé, vagy olyan lányt, aki több ideig bírta volna, mint egy hét. Egyedül Rex volt képes kitartani, a mi basszusgitárosunk mellett. Majd ezen is javít az idő. Majd ad neki is valaki egy esélyt.

Ezúton is várom a jelentkezőket Connor Ball barátnője szerepre, a telefonszámom kint van The Vamps hivatalos oldalon a Sklyer McVey elérhetőségek menüpontban! Ez nem egy 0-24 óráig hívható telefonszám, kérlek titeket, emberi időben hívjatok csak!
______________________________________________
Kedves Olvasók!
Hát elérkeztünk ide is, hogy vég. Nem tudom ti mit szóltok hozzá, de én nem terveztem neki második évadot. Nem is tudom mit mondjak még? Csak annyit tudok még hozzá tenni ehhez az egészhez, hogy nagyon szépen köszönöm azoknak, akik végig követték a történetet, vagy épp feldobták a napomat a kommentjükkel. Igazán aranyosak vagytok, és mérhetetlenül hálás vagyok nektek.
Továbbra is vannak blogjaim akiket el tudtok olvasni, ha érdekel.
Még egyszer köszönök mindent, de még úgy is találkozunk egy utolsó búcsúzós részben. A felterülését nem tudom pontos dátumhoz kötni, de a közeljövőben, ígérem.

xx,
Raine Loire