17 - Adam is back

Zene*

Pár nap telt el szilveszter óta. Azóta szinte Tristan nálunk él, csak aludni megy haza. Anyuéknak sajnos vissza kellett menniük dolgozni, James is mindig valami hülye indokkal felszívódik, tudom, hogy valamit titkol előlem, ami engem nagyon zavar. Csengettek, azt hittem Tristan az ezért csak lekiáltottam neki:
- Gyere, nyitva van - felvettem még a pólómat és lefele indultam. Amikor megláttam ki áll ott a lépcső felénél megálltam. Arcvonásai még mindig egyediek voltak, bár pár napja nem borotválkozott, kutató szemei pedig engem pásztáztak.
- Skyler - nyögte ki a nevemet. - Elképesztő vagy - szavai hidegen hagytak, egy arc izmom se rendült.
- Mit akarsz? Bár melyik pillanatban itt lehet.. - mindig tudott időzíteni, de most nem volt jó. Nem tudtam mit keres itt Adam, de tudtam, ha Adam és Tristan sok időt töltenek egy légtérben, baj lesz. Leszaladtam és egyből barátom mellé álltam. Ezzel is tudatni akarta Ad-el, ogy vége túlléptem. - Ismétlem, mit akarsz? - kérdeztem, megszorítottam Tristan kezét, éreztem, ahogy izmai feszülnek, bármelyik pillanatban képes lenne ütni.
- Téged - válaszolt határozottan. - Sajnálom, nem gondolkodtam tisztán elvakított az új dolog.
- Sajnálhatod is, mert már nem lesz a tiéd - karolt át Trist, mintha valami tárgy lennék és épp egy aukción ülünk.
- Skyler - nézett a szemembe. - Szükségem van rád. Olyan üres a ház nélküled. Sajnálom, hogy megbántottalak és kidobtalak a házból. Úgy éreztem, túl idős vagyok hozzád. De hidd el édes, szükségem van rád, ahogy neked is én rám. Kiegészítjük egymást - szavai szívemig hatoltak, de nem jutottak át a falon, amit miatta építettem, csak is a mögöttem lévő fiúnak sikerült.
- Adam, figyelj rám - belefúrtam tekintetem az övébe. - Elkéstél, túl sokat vártál ezzel. Túlléptem rajtad, nem tudom mi történt, amiért idáig süllyedtél, hogy vissza könyörögd magad hozzám. Tudom, hisz ismerlek - nevettem fel. - Neked csak szükséged van valakire, aki moss, főzz rád és kielégít. Nekem ennél több kell, amit te sajnos nem tudtál megadni. Hálás vagyok neked, hogy elhagytál, mert így egy olyan embert ismertem meg, akinek a nyomába se érhetsz - a végén gúnyosan felnevetett.
- Jössz te még hozzám sírva, hogy megcsalt.
- Oké eleget beszéltél - nyomta a falnak Tristan. - Húzz innét -azzal elengedte. Szabályosan kilökdöste az ajtón és becsapta utána. - Mi volt ez? - vont kérdőre, tekintetével felnyársalt.
- Csengettek, azt hittem te vagy ezért beengedtem. Épp a lépcsőn jöttem le, amikor megláttam, aztán már jöttél te.
- Ugye tudod, hogy sosem csalnálak meg? Egy óráért, sem változtatnám meg az életem. Te vagy a mindenem - végig simított karomon. - S minden vágyamat kielégíted - suttogta, azzal szájon csókolt. Beleadta az összes érzését, tudatni akarta mennyire komolyan gondolta én meg hittem neki. Karom nyaka köré fontam, még közelebb húzva magamhoz.
- Senki se választhat el tőled - mondtam. Az egész napot henyéléssel töltöttük. Borzalmas filmeken röhögtünk és parodizáltuk. Ebédet nem főztem, így pizzát rendeltünk. Este fele el kellett mennie, amit nagyon nem akartam. Egyedül leszek az egész házban, anyuék ma indultak abba a fürdőbe. James meg eltűnt megint valami fura kifogással.

Csend honolt a házban, sehol se égett a lámpa. Az ágyamban forogtam nem tudtam aludni, lementem leellenőriztem az ajtót, hogy bezártam e már vagy ötödjére. Adam arca jutott eszembe, szavai amiket mondott, de tudtam, mind csak kitaláció, átakart verni. Azt akarta elérni, hogy visszamenjek hozzá, de semmiért nem tudnám itt hagyni. Így is pár hónap és el kell búcsúznunk, addig kiakarom élvezni az időt.