15 - All I want for Christmas is you

Zene*

Skyler McVey

Még az  éjszaka közepén felkeltem, s csöndben lecsempésztem az ajándékokat. Láttam, hogy a fa alatt már áll egy pár, így gondoltam anyuék biztos nem látják meg. 

Reggel levettem rénszarvasos pizsimet és úgy öltöztem fel, ahogy anyu szokott ilyenkor. Egyszerű fekete farmer, ami eléggé elegánsnak bizonyult, ezért feldobtam egy fehér buggyos felsővel és egy fekete pulcsival. Lementem a lépcsőn és a családdal találtam szembe magam. Azt hittem mindenki alszik még, de nem. Frissen és üdén ültek a konyhába. Anyu az én kezembe is nyomott egy bögre kávét, amit tejszínhabbal koronázott meg. Leültünk a kanapéra, James-el egymásra néztünk. 

- Először mi - szólt James és a becsomagolt ajándékokért nyúlt. Egyet átnyújtott nekem, én pedig a jogos tulajdonosának. Apuék hálálkodtak és nagy mosoly volt az arcukon, ezek szerint tetszik nekik. - A legjobb rész pedig most jön - elővettem a borítékot és átadtam anyunak. Mögötte apu ült, így tökéletes rálátást kapott. Amikor befejezték az olvasást, egymásra nézek, majd ránk. 

- Gyerekek, nem is tudunk mit mondani - mondta anyu. 

- Nem is kell, csak érezzétek jól magatokat.
Mi is megkaptuk a magunk csomagjait, nekem egy magassarkút rejtett egy tökéletes szilveszteri ruhával és fülbevalóval. Amikor kiemeltem a zacskóból, a szavam is elállt. James is örült az albumnak amit kapott, állítólag ez egy limitált kiadás és nagyon nehéz hozzá jutni. Meg új húrokat a gitárjához. Az én ajándékomnak is nagyon örült, fel is rakta majd játszani kezdett. Együtt énekeltünk mindenféle dalt, ami csak eszünkbe jutott. Nem mind volt karácsonyi, apu örömére, több rock szám is volt. Az ég besötétedett és a hó is szakadni kezdett. James telefonja megcsörrent. Elmosolyodott és felém lépett. Zsebéből kihúzott egy igen gyűrött borítékot, amit a kezembe nyomott. Ügyetlenül forgattam, hogy hol lehetne felnyitni, de sehol e találtam, így egyszerűen feltéptem. A benne lévő papírka a földre hullt,lehajoltam érte, de már messziról felismertem a kézírást. Alig egy sor volt. Gyere a ház elé!   Én csapott-papot ott hagyva rohantam ki. Nem vettem kabátot, a csizmámban épp beletudtam ugrani. Ereimben az adrenalin csak úgy tombolt, amikor megláttam az arcát az utcai világításnál. Féltem, hogy csak álmodok, nem mertem közelebb menni, teljesen le voltam, sokkolva. Ő tett felém pár lépést, így szüntette meg a távolságot. Testünk összeért, már nem is éreztem a hideget, csak csokoládé barna szemeibe bámultam. 

- Te mit keresel itt? - törtem meg a csendet. 

- Mondanom kell valamit, ami nem várhat szilveszterig - közelebb hajolt hozzám. Egy könnyed, mégis magabiztos mozdulattal derekamnál fogva magához rántott. Az ereimben a vér kétszer olyan gyorsan kezdett száguldani. Karjaimat nyaka köré fontam. Puha ajkai megérintették enyémet. Hajába túrva közelebb húztam magamhoz, ajkam elnyílt ezzel utat adva neki. Megéreztem nyelve simogatását enyémen, tudtam innét nincs visszaút. Orromba mászott férfias parfümjének illata. Ott álltunk az éjszaka kellős közepén, szakadó hóban, egymás karjaiban. Megérezte, hogy fázom ezért kabátját szétnyitva betakart, ezzel is közelebb vonva elhevült testünket egymásthoz. Sose akartam, hogy vége legyen ennek a pillanatnak, de levegőhiány miatt el kellett szakadnom tőle. Ziháltan vettem a levegőt, próbáltam feldolgozni az előbb történteket. Majd amikor légzése visszaállt normálisra, száját nyitotta, én visszafojtott lélegzettel vártam mit fog mondani. 

- Te vagy az egyetlen dolog amit karácsonyra kértem! - suttogta. Félt, hogy szavai elijesztenek, de ha akarnék se tudnék mozdulni derekamra kulcsolt kezei miatt. De nem akartam, ott akartam lenni hallani akartam amit mondd. - Tudod sokat gondolkoztam, mit is fogok mondani, amikor itt állok, pontosan itt előtted - megrázta a fejét, nem tudta hogyan mondja ki a szavakat. - Te sokkal jobbat érdemelsz nálam - szavai ledöbbentettek, nem szóltam közbe, hogy ez hazugság. Csak vártam, hogy folytassa. - Olyasvalakit, aki szíve minden dobbanásával téged szeret, aki állandóan rád gondol. Olyasvalakit, aki mindennap minden percében csak arra tud gondolni, hogy hogy vagy, vajon mit csinálsz most, hol lehetsz, kivel lehetsz, te vajon gondolsz e rá. Olyan emberre van szükséged, aki segít elérni a céljaidat, megvalósítani az álmaidat és megvéd a félelmeidtől. Aki tisztelettel bánik veled, szereti minden egyes porcikádat, főleg a hibáidat. Olyan valakivel kéne együtt lenned, aki boldoggá tud tenni, igazán boldoggá! Azzal az emberrel, akinek már évekkel előbb meg kellett volna ragadnia lehetőséget, hogy veled lehessen, de félt - mély levegőt vett. Nekem ettől a kisebb monológtól szívem kihagyott egy ütemet. Arcomba vér szökött, szíve hevesen dobogott éreztem, ahogy kezemet mellkasára simítottam. - De már félek, kérlek te se félj. Ne féljünk többé, csak adj egy esélyt. Ígérem boldoggá teszlek! - mondta nagyon halkan. Mégis kitűnően értettem minden szavát. Anyám mondta jutott eszembe: Egy esélyt mindenki megérdemel. 

- Mi is megérdemlünk egy esélyt - közelebb húztam magamhoz és lágy csókot nyomtam ajkaira. - Nem akarsz bejönni? 

- Szívesen - ujjait ujjaimra kulcsolta és bementünk a házba. Már is sokkal jobb volt a testhőmérsékletem. Bemutattam a szüleimnek, de mintha már ismernék egymást. Azt hiszem velük is találkozott mielőtt beállított ide. A konyhába igyekeztünk, elfoglalta az én helyemet az asztalnál, én a hűtőhöz léptem. 

- Kérsz inni, vagy sütit? Bár a süti tegnapi,  hideg és így már... - folytattam volna, de kezemnél fogva ölébe rántott. Újra és újra megcsókolt, nem tudtunk betelni egymással, de muszáj volt levegőt vennem. Fülem mögé tűrte egy hajtincsemet, áthatóan nézett a szemembe. Mosolyom a fülemig ért, ha nem kiszaladt arcomról. Annyira jó érzéssel töltött el, hogy bármikor megsimogathatom markáns arcát. Bármikor megcsókolhatom, megfoghatom a kezét, mellkasán piheghetek vagy arcom vállába fúrhatom, ahogy most is tettem. Ő viszont államhoz ért, kényszerítve ezzel, hogy szemébe nézzek. Közre fogta arcomat és egy finom lágy csókot kaptam. Kinek kell süti, ha az ő ajkai ezerszer édesebbek? Hajam függönyként lógott közöttünk eltakarva arcunkat. Bizsergető érzés járt át, amikor keze hátamon járkált fel alá. 

- Szerintem szabályosan megerőszakolták egymást- hallottam meg bátyám kedves hangját, ezzel elrontva a pillanatot. Telefonja volt a fülénél, abba beszélt. - Igen, akkor pár nap és nálatok találkozunk - tette le és belépett a konyhába. Azt hiszem arcom új árnyaltot vett fel, hiszen ott ültem Tristan ölében, de őt ez nem igen zavarta és elkezdett nekünk a szilveszteri buliról beszélni, hogy mennyire állat lesz.