6 - Date

Drága Olvasók!

 Megérkeztem a következő résszel, remélem elnyeri a tetszéseteket. Sajnálom, hogy nem abba az időben hoztam, amikor ígértem, de ez a tábor és suli kezdés igazán betett annak, hogy ne kerüljek a géphez. Amint hétfőn kézhez kapom az órarendemet, meg tudom mondnai, hogy marad e a szerda, vagy átsuszik hétvégére. Az biztos, hogy a következő rész szerdán érkezik. 

Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat, s új olvasókat is örömmel köszöntöm!

Jó olvasást, 

Raine Loire 

Skyler McVey

Zene*

Csak öt percet késem, mivel pont beragadtunk a dugóba. Tudtam, hogy nem jó ötlet elmenni velük. 

- Nagyon sajnálom, hogy késtem. Csak elhúzódott - ültem le és kezdtem el magyarázkodni.

- Hé, nyugi. Semmi baj. Kérsz valamit, vagy indulhatunk? 

- Indulhatunk - mosolygok. Elém állt és a karját nyújtotta, én pedig nevetve belé karoltam. Csomó emlékművet megnéztük, voltunk a Love múzeumban, sőt rá akart venni, hogy menjünk fel a Montmatre hegyre, de azt már nem bírtam volna ki. A Notre Damba-n viszont felmentünk a legtetejére és csak csodáltuk Párizst. - És végül, de nem utolsó sorban az Eiffel- torony. 

- Megnézzük a kilátást?
- Sétáljunk, vagy liftezzünk? 

- Lift, egyértelmű. Elfáradtam - nevettem és beléptünk a liftbe. Páran kiszálltak az első emeletnél, majd kicsivel többen a második résznél és csak mi maradtunk Lucas-al a liftben. Felértünk a legtetejére egyből a korláthoz rohantam és csináltam pár képet a telefonommal.Erővel, de elszakítottam tekintetemet Párizsról, hogy megnézzem hol van Lucas. Jobbra-balra kapkodtam a fejemet, amikor egy meleg testet éreztem magam mögött. Leheletét cirógatásként éreztem bőrömön. 

- Csak nem engem keresel? - suttogta a fülembe, az a mély és szexi hang. 

- Lucas - fordultam felé. Derekára tettem kezemet, és így néztem fel rá.

- Ezt neked hoztam - húzott elő a háta mögül egy szál rózsát. 

- Köszönöm - mondtam és elvettem tőle a virágot. Feje közeledett az enyémhez, én is közelebb húzódtam hozzá, de ekkor hatalmas hangerővel elkezdett üvölteni a telefonom. Bocsánatkérő pillantást lövelltem a fiú felé. 

- Ezt fel kell vennem - mentem el kicsi tőle. - Tristan mit akarsz?

- Jönnöd kell van egy kis problémánk. 

- Probléma? 

- James-nek valami baja van.. - kezdte el, de én közbevágtam. 

- Mindjárt ott vagyok - tettem le. - Nagyon sajnálom, de a bátyám rosszul van, és...és..
- Megértem, gyere elkísérlek - mondta és így is tett. A hotel előtt állva vártam, hogy hátra újra megpróbál megcsókolni, de nem tett így. Csak arcomra nyomott egy puszit és sietősen ellépkedek. Nagyon fura volt, de amikor megfordultam és megláttam a négy fiút, mindent megértettem.
- Szóval mi történt, mi bajod? - fordultam James felé.
- Semmi csak kíváncsiak voltunk a randidra - magyarázta Connor. Ha tekintettel ölni lehetne, mind a négyen halottan feküdnének a padlón.
- Komolyan? - csattantam fel. Hangom dühösen csenget, puszta kézzel tudtam volna őket fojtogatni.- Nem tudtatok volna várni míg haza érek? - vágom hozzájuk a rózsát. Beszaladtam és megnyomtam a liftben a gombot, hogy csukódjon már be az a tetves ajtó. A fiúk kiabáltak és rohantak is felem, de addigra már elindult a lift.
- Be ne enged a srácokat, kérlek - köszöntöttem Lisa-t, becsaptam magam mögött az ajtót és az ágyra feküdtem. A plafont fixíroztam, közben különböző gondolatok futották t az agyamon. Miért volt ez jó nekik? Miért akadtam ki ennyire, hisz ez csak egy bugyuta randi volt, soha többé nem látom úgy se. Hogy dőlhettem be nekik ilyen könnyen? Miért vállaltam ezt egyáltalán el? 
Csak az utolsó kérdésre tudtam biztosan a választ: James. Mellette szeretnék állni, biztosítani akartam róla, hogy én mellette leszek és támaszkodhat rám. Bármi történjen én a testvére maradok, óriási hibát követtem el, hogy ott hagytam a családomat, de szeretnék mindent helyrehozni. Ezt időbe fog telni, nem kis nehézségekkel, de értük bármit megteszek. Egykor ugyanígy voltam Adam-el is.
- Skyler engedj be - dörömbölt James az ajtón. - Berúgom az ajtót - fenyegetőzött. Kinyitottam résnyire az ajtót, ép hogy látszódott a szemem és orrom.
- Mit akartok? Miért nem hívtatok fel és kamuztatok valamit, én pedig rohanok? - gúnyolódtam. Egy laza mozdulattal belekapaszkodott az ajtóba, elkezdte húzni, én pedig a saját irányomba vontam,  sajnos ők négyen voltak és erősebb voltak, így törtek be a szobámba.
- Ne haragudj ránk, kérlek - mondták egyesszere. Szerintem gyakorolják, ennyire összhangban  nem lehetnek.
- Jó nem haragszom - bocsátottam meg nekik hamar.
- Akkor nagy öleléééééés - nyújtotta meg a végét James.
- Oké, srácok elég. Nem kapok levegőt és a csontjaimat töritek - motyogtam. Biztonságban éreztem magam, ahogy a négy fiú átkarolt. Tudtam ők sose akarnának szándékosan fájdalmat okozni. Én is ezt érzem velük kapcsolatban, annyira szégyellem magam. Én egy önző, szemét dög voltam, csak magamra gondoltam! Azt hittem, hogy Adam szeretet engem, de nem nem szeretett. Ez a négy srác szeret engem, akik most is ölelnek. Őket kellett volna választanom, anyáékat, akik mindig figyeltek rám. Mindent úgy alakítottak, hogy nekem és a bátyámnak jó legyen, nem számított, hogy hányszor kellett nekik lemondani bármiről. Mint valami kis, hülye liba úgy viselkedtem, olyan is voltam. Most, 3 év elteltével, hogy egy kicsit megkomolyodtam, se tudom felfogni mekkora fájdalmat tudtam nekik okozni.
- Hé - szólalt meg Tristan. - Te sírsz? - nézett le rám, és a többiek is méregettek. Észre se vettem, hogy ezek a gondolatok még mindig nagy hatással vannak a lelkemre. Könnyeim záporként folytak a szememből, versenyeztek, melyik csöppen előbb a szőnyegre.
- Én.. annyira.. sajnálom - mondtam, de minden egyes szó után mély levegőt kellett vennem. Ahogy elképzelem megviselt arcukat, ahogy keresnek. Újabb és újabb tört szúrok a saját szívembe. - Tényleg - húztam mindegyikűjüket magamhoz. Nem tudtam meddig öleltem őket, nem akartam elengedni. Csak is Lisa hangos krákogása ébresztet fel.
- Nem megyünk vacsorázni, akkor? - érdeklődött. Hangja kedvesen csengett, de aki csak belenézett - jó mélyen - a szemébe. Látta azt a megvetést, gúnyt és talán haragot, amit egyenesen, személyesen csak nekem szánt.
- De - engedett el legelőször Tris, majd sorba a többiek is, csak bátyám erős kezét éreztem derekamon.
- Gyere - súgta a fülembe és lassú léptekkel elhagytuk a szobát. Kicsivel hátrébb a többiktől sétáltunk. Nem szóltunk egymáshoz, szavak nélkül is tudtuk mit gondol a másik. Egymást átölelve caplattunk Párizs kivilágított utcáin, pár lépéssel előttünk a többiek valamin nagyon nevettek. A kellemes esti szellő a hajamba kapott, és simogatta arcom. Mindig szerettem ilyen időben sétálni, annyira nyugodt és kihalt minden. Persze, ha  nem lenne mellettem a bátyám, biztos félnék, hogy kirabolnak. Örülök, hogy gyalog jöttünk és nem kellett már megint kocsival utaznunk. Nem túl kellemes öt emberrel egy kocsiban utazni. A kocsi belsőtere eléggé tágas, de akkor is, valaki mindig túl közel van és irritál. Nem maga a személy, csak a közelsége. Nem utolsó sorban nincs nagy kedvem premierplánból végig nézni Trissa - ezt a közös nevet találtam ki rájuk - nyáladzását. Látszik mindkettőjükön, hogy oda meg vissza vannak a másikért. Ahogy azokat a szerelmes pillantásokkal nézik a másikat, amik szavat nélkül is eltudják mondani, mit érzünk a másik iránt. Ismerem, hiszen nem rég pár hete még én is, így néztem Adam-ra, ő pedig viszonozta. De, mint később kiderült, csak megjátszotta. Csak nem értem, hogy tudta ennyire jól előadni magát, lehet hogy csak a saját szeretetemet láttam visszatükröződni..
Nem igazán voltam éhes, inkább csak piszkáltam és tologattam az ételt. Az az érzésem volt, hogy én ezt mind nem érdemlem meg. Nem érdemlem meg, hogy velük legyek, hogy jól érezzem magam. Úgy érzem, amikor elmentem eltörtem az életüket, amit ők nagy nehezen helyre tudtak rakni az a 3 év alatt, amíg én távol voltam. Majd mint egy erősebb szél fuvallat, ami az ablakból jött, lesöpörtem és újra eltörtem a megérkezésemmel. Persze hajtogatják, hogy megbocsátottak és a lényeg, hogy itt vagyok, de többet ne hagyjam el őket. De ezek csak üres szavak, tudom hogy nem ezt gondolják. Egyszerűen csak érzem.

Say it, and I'm yours

LINK

Sziasztok! nem résszel érkeztem az csütörtök este vagy péntek délelőtt folyamán lesz. Ma megnyitottam az új blogomat, ezúttal egy James McVey fanfictiont. Nem a megszokott találkozunk, egymásba esünk, és boldogan élünk, amíg meg nem halunk történet. Ha érdekel, nézz be, s hagy nyomott magad után. :)

Raine Loire

5 - Secrets

Sziasztok! 

Oh, tudom ilyet nem igazán láttatok tőlem, hogy egy bejegyzés előtt beszéltem, de most muszáj. Először is elnézést kértek, a késlekedésért, de nem voltam úgy gép közelben, meg kicsit elakadtam a végével, de átlendültem e felett. Másodszor szeretném mondani, hogy a következő rész  biztos  pénteken fog érkezni, mert nem leszek itthon. Végül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni a feliratkozókat, és oldal megjelenítéseket!

Ui. Megváltozott a nevem, ha esetleg furcsálljátok, de még mindig ugyanaz a személy vagyok! :D 

Ui2. Nem sokára jön egy kis meglepetés! 

xx, 

Raine Loire

      Tristan Evans 

Zene*

Reggel arra ébredtem, hogy valaki az ágyamon ugrált.

- Kelj már fel! - ordította. Én egy laza mozdulattal lábon rúgtam, amitől hátára esett a francia ágyon. Gyors mozdulatokkal összefogtam karjait feje fölött. Fölé támaszkodtam, ekkor megláttam azokat a gyönyörű barna fürtöket, amik arcát takarták. Kisöpörtem onnét, hogy ne egyen meg több hajszálát és láthassam az arcát.Olyan rég láttam ilyen közelről az arcát, hiszen alig hogy találkoztunk. Ő már ott se volt.

- Öö bocsi. Csak már mind rád vár és senki se tudott felkelteni. Én is már 10 perce szenvedek vele - dadogta. Arcát elöntötte a pír, amiért ilyen közel vagyok hozzá. Orrunk már majdnem összeért. Annyira szívesen megcsókolnám, érezni akarom azokat a puha, telt ajkakat, ahogy enyémen vannak. Kíváncsi vagyok szája ízére, arra hogyan csókolt. De nem tehetem ezt Lisa-val, hiszen.. hiszen. Már nem is szeretem, de nem merek vele szakítani, hiszen nála jobb stylist-ot ritkán találunk! Tudom, hogy ezt nevzik kihasználásnak, és egy utolsó görény vagyok, amiért ezt teszem vele. A másik, hogy félek összetörni a lány szívét, mivel ahogy viselkedik velem, tudom, az ő érzései igazak. Az enyémek is azok voltak anno, míg Ö be nem sétált a garázsunkba, és a bátyját kereste. Azóta, mintha megváltozott volna az érzelmeim. Sose hoztam fel, viszont vártam, hogy James beszéljen róla. Hallani akartam a nevét, érdekelt, hogy mi történt vele.  

- Oké - erőt vettem magamon és ellöktem magam tőle. Ő kimegy én pedig felöltöztem. Csak az járt az eszembe, hogy milyen közel voltunk egymáshoz és pár centi választott el attól, hogy megcsókoljam. Nem tettem, nem tudtam mit reagálna rá Ő, meg amúgy is minden a feje tetejére állna. Mindent meg lehet változtatni egy aprócska dologgal, lehet ez egy csók, egy szó..

Lementem a hallba, ahol már a srácok már vártak rám. 

- Jó, bocs. a lényeg, hogy már itt vagyok - mondtam, mielőtt több szidást kapnék, mint anyáméktól egész éltemben. Nem a türelmükről híresek.. 

- Induljunk - beszálltunk a kocsiba és egyenesen a TV-stúdióba hajtunk, hogy felvegyük az interjút, amit délután fog adásba kerülni. Skyler-re pillantottam, aki megszeppenve ült az ablak mellett és ki fele bámult. 

- James, körülbelül mikor lesz vége? - kérdezte a kisebbik McVey a nagyobbikat. 

- Most van 11, hát reméljük délre végzünk. Oda fogsz érni a randidra - röhögött James és megveregette a lány térdét. Ő csak megforgatta a szemét és tovább bámult kifelé. Éreztem, ahogy vállamba fúrja fejét Lisa, lomhán átkaroltam a vállát és közelebb húztam. Leparkoltunk az úti célunk elé és mint a csorda, vagyis csak mi fiúk úgy vonultunk be. Lisa úgy sétált be, mintha a vörös szőnyegen lépkedne, megjegyzem eléggé szexi volt. De, aki mögötte jött, az még aranyosabb volt. Mindenfele pillantgatott és alaposan megszemlélt, minden apró részletet. Mint egy kislány,a ki a nagyvárosba csöppent és nem tudja mit kezdjen magával. Már vissza akartam fordulni, hogy bevezessem, de James megelőzött.

- Úgy sétálsz, mint a nagyanyánk. 

- Héé - csapott a hátára, majd mindketten felröhögtek. 

- Gyere édes - karolt belém Lisa. Bementünk és elfoglaltuk a helyünket. A dobok mögé ültem és elkezdtem ütni a ritmust, majd szépen bekapcsosodott Connor és James, aztán pedig Brad kezdett el énekelni. A szám végén Anne, a műsörvezető nő, hatalmas ujjongással és tapssal jutalmazott minket. 

- Hölgyeim és uraim The Vamps. James, Connor, Brad és Tristan - mondta sorba a neveinket, mi pedig úgy mentünk be libasorba. Kényelmesen elhelyezkedtünk a fehér kanapén. - Sziasztok fiúk. Hogy telnek a napjaitok? 

- Sok-sok próbával és már alig várjuk a holnap esti koncertet - válaszolt Brad mosolyogva. 

- Jól hallottam, hogy a húgod  veletek jött? - nézett James-re.

- Igen. Most is itt van - mosolygott húgára McVey. Skyler fejét kicsit lejjebb hajtotta, hogy arcát takarja haja. Nem akart, még több hírnevet maga körül, már az újság cikk is teljesen kikészítette tegnap. Nem mutatta, de mégis érezni lehetett a kisugárzásból. Csak úgy vibrált a feszültségtől. 

- Esetleg ide tudna jönni? - tett fel egy újabb kérdést. Skyler heves fejrázásba kezdett, de James mintha nem is vette volna észre, úgy válaszolt. 

- Persze. 

- Skyler McVey - mutatta be, Lisa-nak kellett őt oda lökdösnie és egy apró intéssel le is ült kanapé karfára. De James nem hagyta, hogy ott üljön, helyet cserélt vele és ő ült oda. Átölelte és egy puszit nyomott a hajba. Szívesen lettem volna James helyében, hogy én is megtehessem ezt, hogy bármikor megöleljem, vagy megpusziljam. - Ez az igazi testvéri szeretett - mosolygott Anne. - És Skyler, milyen érzés a fiúkkal utazgatni?
- Nem olyan rég indultunk el, de már most élvezetes - válaszolt egy sablon válasszal. Nem mondott semmi olyat, félt, hogy rosszat szólna és az újság másnap tele is lenne vele. Még beszélgettünk a próbákról és a fellépésről. Tudtam, hogy felfogja hozzni és, így is lett. - Akkor beszélgessünk egy kicsit a kapcsolataitokról? Mind a hárman szinglik vagytok, hogyhogy? 

- Várunk, a megfelelő személyre - mondták a srácok, a nő mosolyogva fogadta, majd felém nézett. 

- Tristan te vagy az egyetlen, akinek van barátnője. Lisa, hogy van? 

- Nagyon jól megvagyunk. Örülök, hogy ő a stylistunk, hiszen így még több időt tudunk együtt tölteni - hazudtam. Már szinte megszokottá vált, hogy kitalált dolgokat ejtek ki a számon Lisa-val kapcsolatban. Mint ha csak könyvből olvasnám. Rossz érzéssel tölt el, hogy átverek mindenkit, de ezt érzem helyesnek. Egyszer majd minden kis titkomat kiadom magamból.. 

- Hölgyeim és uraim, a mai Anne show meglepetés vendége Lisa White - mutatta be, pár másodperccel később már Lisa is lépked befele és egyenesen az ölembe ül. Nyomott számra egy puszit, én pedig mosolyt erőltettem az arcomra, mintha boldog lennék, hogy itt van.  

- Meglepés - vigyorgott rám. Teljesen ledöbbentett, nem is mondta, hogy felkérték. Óvatosan Sky-ra pillantottam, aki alig észrevehetően megforgatta a szemeit. Én egyből visszakaptam a szemem és egyenesen az én barátnőmet néztem és boldognak tettem magam. Lisa-nak be se állt a szája, mindenfélét mesélt a kapcsolatunkról, a közös nyaralásunkról és még sok másról, de nem figyeltem rá. Fejben egy másik világban jártam.

- Nagyon köszönöm, hogy itt voltatok. Öröm volt titeket megismerni - állt fel a székéből és egyesével kezet fogott velünk. Kiléptünk a stúdióból, mire Skyler elővette a telefonját és megnézte az időt. 

-Úristen már fél egy van. Siessünk! - rohant a kocsi felé. Csak el ne késsen a randijáról, azzal a szép fiúval. A hideg is kirázott, ha csak arra gondoltam mással tölti a délutánját.

Egyedül voltam a szobába, Lisa elment ruhákat nézegetni, így volt egy kis nyugtom. Jobb dolgom nem volt, ezért bekapcsoltam a gépem, és csak úgy szörfölgettem a neten, míg meg nem akadt a szemem, egy ismerős néven és képen. Azonnal rákattintottam.
Skyler, már már annyira ártatlannak tettedet magad, hogy kezdem elhinni, hogy te vagy a legjobb színés. Ezért egy Oscárt érdemelsz, vagyis én megadom neked. Most könyörgöm láttátok, azt a 'zavarba jöttem' arcot, mert be kellett mennie és odaülni, még meg szólalni se tudod. Nem tudom, én a helyében megtiszteltetésnek venném, hogy szerepelhetek a TV-ben. Mindenkinek kezd elege lenni ebből a lányból, miért nem megy el és kezd valamit az életével? Hülye kolonc.. Csók, puszi Vampatte
A sorok között cikázott a szemem, és ahogy a végéhez közeledtem, egyre és egyre feljebb ment bennem az a bizonyos pumpa. Mi az, hogy kolonc, meg hogy nyűg meg ehhez hasonlók? 

4 - Shopping

Zene

A fiúknak korán el kellett menniük próbálni, hogy időben elkezdj még a fotózást is. James előadta a szentbeszédet, hogy ne menjek sikátorokba, titkos bárokba, lehetőleg ne csináljak semmi rosszat. Kerüljem az újságírókat, ne válaszoljak semmilyen kérdésre. Magamra vettem egy virágos ruhát, táskámba dobáltam a fontosabb dolgokat. Bezártam az ajtót, mivel Lisa-nak, meg új ruhák után kellett néznie, mert szerinte az esti interjúra valami újat kéne felvenniük. Megnyomtam a liftben egy gombot, ami egyenesen a halba vitt. Kiléptem a nagy elő csarnokba, amit tegnap nem tudtam eléggé megfigyelni. Hatalmas kristálycsillárok lógnak a plafonról, ami gyönyörűen megy a krémszínű tapétához. Az ajtó mellett egyből egy pult található, mögötte pedig egy igen nem szimpatikus 40-es éveiben járó nő.  A jobb oldalon kényelmes kanapék és asztalok voltak mellette pedig egy kisebb átjáró a bárba és a konyhába. Nekem pedig egyenesen előre kellett mennem, hogy a nagy üvegajtón elhagyjam az épületet.

Franciaországban vagyok, azon is belül Párizsban. Mi jut először eszembe? Chanel, croissant, sajt, szerelem... Minden egyes szó különleges, és minden egyes szót meg fogok ma találni. Ezért első úti célom volt egy ruha bolt. Élvezetesebb egy baráttal vásárolni, de mivel senki sincs, akit felhívhatnék. Egyedül próbálgattam fel a szebbnél szebb ruhákat. Pár darabot meg is vásároltam. S indultam a következő helyre, egy sajt boltba. Itt külön bolt van ennek a tejterméknek szentelve, ahol különféle penészes, büdös, gusztustalan, de mégis íncsiklandó étel. Nem ültem le és hagytam, hogy élvezzem, hanem elvitelre kértem, hogy egy kis ajándék legyen a fiúknak. Vettem hozzá szőlőt, sőt bort is, amit ajánlottak a kerek ételhez. Éreztem, hogy követnek és figyelnek az emberek. Összesúgtak a hátam mögött, hogy vajon tényleg én vagyok e Skyler McVey, vagy csak hasonlítok rá. Sőt páran meg is állítottak, hogy érdeklődjenek a holnapi koncertről. Mosolyogva, kedvesen válaszolgattam az engem bombázó kérdésekre, még ha nem sok kedvem volt. Útközben egy kis kávézó kinti asztalánál foglaltam helyet. A finom tésztás, csokis péksüteményt kértem egy forró kávéval, reggeli gyanánt. Mert amióta itt vagyok, még egy falatot se ettem és gyomom már heves korgásba kezdett. Elfogyasztottam az ételt, kellően kifizettem és újra útnak indultam. A stúdióba igazán nehezem találtam az utat, pedig csak a hotelig kellett volna mennem, onnét pedig pár lépcsőt lemenni és már ott is lettem volna. Ehelyett én megkerültem az egész épületet, szóval egy jó órás kerülőt tettem, de szerencsémre a fiúk még ott voltak. A szatyraimmal együtt léptem be az épületbe, megérdeklődtem, hol találom őket egy kedves fiatalasszonytól. Úgy éreztem magam, mint aki két éve, csak jár egyfolytában, amikor felértem a lépcső tetejére. Jobbra fordultam és a másik ajtón beléptem, kopogás nélkül. Srácok meglepetten ültek a fotelben, miközben hallgatták a felvételt. Ledobtam a cuccaimat a földre, és James mellé ültem. Elfáradtam, a lábaim sajogtak. A cipő már elkezdte törni a sarkamat, ha hazaértünk el ne felejtsek rá sebtapaszt rakni.

- Vizet - nyögtem ki, mire pár másodperc múlva repült is felém egy üveg, amit készségesen elkaptam. Lekaptam róla a kupakot, s kiittam az egész fél literes palackot.

- Hol jártál? A Szaharában? - viccelődött James. Nekem még a nevetés is fájt, így csak egy mosolyféleség kúszott az arcomra.

- Eltévedtem - adtam az ésszerű magyarázatot viselkedésemre. Kényelmesen hátra dőltem, lábaimat James ölébe pakoltam és hallgattam a kellemes dallamot. Ami a Somebody to you c. számuk volt, csak akusztikus feldolgozásban. Élveztem, ahogy a zene nyugtat, mind izmom ellazul és lélegzetvételem visszaáll a normális kerékvágásba. Évekig tudnék, így pihenni és relaxálni, de a Vamps nem ismeri a csönd fogalmát. Ahogy véget ért a szám, elkezdődött a szócsata, hogy kinek mit kéne újra vennie, hogy hol legyen a videofelvétele. Már ott tartottam, hogy rájuk szólok, de megtette helyettem Lisa, azzal hogy bejött és miden elcsöndesedett.  - Na, végre megvagytok. Már mindenütt kerestelek titeket - rontott be Lisa. - Gyertek ruhapróba - mind kifele indultak, én még gondoltam maradok, meghallgatom a következő bandát, aki próbálni jön.

- Te is Skyler - ragadott karon James és kifele cibált. Megint ez a húza-vona, már kezd elegem lenni belőle.

A hátsó ajtón távoztunk, mivel elől mindent elleptek a fotósok, és a firkászok. Egy kocsi várt minket, ahova mind betömörödtünk. Szerencsére az ablak mellé kerültem, így nem éreztem magamhoz annyira közel mindenkit, de még így is eléggé közel voltak. Fent ledobtam a cuccaimat, és a sajtot kerestem a zacskók között, de egyikben se találtam.

- Basszus a stúdióban hagytam - mondtam ki hangosan.

- Mit? - kérdezte James, miközben a telefonját nyomkodta, ahogy mind a három fiú. Csak Lisa szaladgált fel alá, mint egy mérgezett egér, kezében pár ruhadarab.  Levetődtem a fiúk mellé a kanapéra. Gondoltam végig nézem a kis divatbemutatót. Érdemes is volt, ahogy mind a négy fiú mást akart viselni, mint amit kaptak. Ledobálták magukról a ruhát, és a saját kezükbe vették az irányítást. A ruhák tökéletesen álltak rajtuk, mosolyogva néztek rám, mire én felmutattam a hüvelykujjam. Nem értem, mire kell akkor Liza, ha ők is meg tudják oldani. Mondjuk, gondolom, hogy ne érezze annyira fölöslegesnek magát, miközben Tristan nyakán lóg, mint én.

 Csörögni kezdett a telefonom, lázas kutatásba indultam és az egyik párna alatt találtam meg. Biztos megint bújócskáztak a kulcsommal együtt. Megnéztem ki az és muszáj volt elmosolyodnom, amikor megláttam a hívó képet. Ugyanaz a hatalmas mosoly, csillogó zöld szemek. Férfias arcvonások.

- Nem veszed fel? - lökött meg James. Oopsz, lehet túl sokáig néztem a fényképét. Fülemhez emeltem a készüléket, azonnal felcsendült a mély, rekedt hang.

- Szia Sky. Arra gondoltam, hogy holnap nem e lenne kedved elmenni, sétálni? Körbe vezetnélek.

- Szia. Ez tök jól hangzik. Igen, akkor holnap a kávézónál egy órakor. Rendben, szia - búcsúztam el és bontottam a vonalat. A fiúk pedig egyszerre kezdtek húúú-zni.

- Húúúú, Skyler-nek randija lesz - mondták. Mint az öt évesek, vagy rosszabbak. De ez se tudta elrontani a kedvemet, mivel holnap randim lesz. Randim, nekem és senki nem fizetett a fiúnak! Vagyis, remélem..

Olvasgattam az internetes cikkeket, ujjam csak úgy pörgött az érintőképernyőn, míg meg nem állt. Megláttam magam, ahogy épp egy boltból lépek ki, teli szatyrokkal

Elcsíptük, Miss McVey, ahogy újra találkozott testvérével, egyből költi is a pénzét. Vajon miért tért vissza, hiányzott a bátyja, vagy kezdett ki fogyni a ruhákból és unatkozott? Gondolta felkavarja a Vamps életét, és kedvére szórja a pénz. Különböző ruha boltokat látogatott meg, de senki nem tartott vele. talán annyira nem is jó fej, hogy társasága legyen a buliba? Én a helyedben Skyler kétszer meggondolnám, hogy mit csinálok és kinek az életét bolygatod fel. Csók, puszi Vampatte - olvastam hangosan. Kedvem lett volna csapkodni, kiabálni azzal a lánnyal, aki ezt írta. A felét se tudja, miért kerestem fel a testvéremet, és miért csatlakoztam a turnéhoz. Miért nem foglalkoznak az emberek ennyit az én életemmel, meg a srácokéval? Oké, hogy híresek és bálványozzák őket, de nekik is legyen már titkuk, meg olyan dolguk, amikbe a fanok nem szólnak bele.. Nem lennék jó híresség, nem bírnám elviselni, hogy életem minden egyes kis dolgát nyilvánosságra hoznának, beleszólnának, hogy nekem mi és ki tesz jót.

3 - Travell

Zene*

A fiúk szinte fellöktek a szobámba, hogy pakoljak, mert pár óra és indul a gépünk. Pedig már szinte berendezkedtem, erre újra bőröndbe kell pakolnom. Mindent szépen elhajtogattam, a sminkjeimet pedig kisebb neszesszerekbe rakosgattam, így könnyedén össze tudtam cipzárazni.

- Hé, Sky - jött be kopogás nélkül Tris. - Segítenél?

- Öhm, persze - követtem és bementem a szobájába. Úristen, mint valami csatatér. Rosszabb, mint Jamesé. - Tris nem fogom kitakarítani a szobádat, bármennyire is szeretnéd.

- Mi? Nem, dehogyis - nevetett. - Csak ülj rá a bőröndre – szófogadóan törökülésbe vágtam magam a táska tetején. Nem igen sikerült bezárni, így sóhajtottam egyet, majd kiborítottam az egészet. - Te meghibbantál? - röhögött fel mellettem Tristan, aztán rájött, hogy csak normálisan beraktam a ruhákat, így könnyebb lecsukni, majd bezárni. - Köszi - vont magához. Beszívtam férfias kölnijének illatát és izmos mellkasának döntöttem a fejem.

- Szívesen - motyogom. Csak élvezem, amíg karjaiban tart, majd kissé csalódott mosolyt ült arcomra, hogy eltávolodtunk.

- Fiúk induljunk - kiabál lentről egy ismeretlen női hang. Odafordultam Tris-hez, de Ő csak legyintett és megfogta a táskáját. Berontottam a szobába az enyémért, bár nekem sokkal több cuccom van, mint a fiúknak, így James segített levinni a lépcsőn és berakni a turné buszba.

- Ő kicsoda? - mutatott rám egy velem egykorú lány. Magas, vékony alakja és keskeny csípője, hosszú lábai voltak. Igazi modell alak. Csinos kis pofi, hosszú szőke haj, ami a derekáig ér. Igazán kedves teremtésnek tűnt, de elrontotta a mosolya. Ahogy végig vezette pillantását rajtam, undor futott át arcán. Pedig nem is néztem ki annyira borzalmasan, vagy csak nem éreztem magam annak.  Connor lépett mellénk, így rá marad, hogy bemutasson minket egymásnak.

 - Lisa, ő Skyler James húga. Skyler, ő itt Lisa. Tristan barátnője, egyben ő választja ki a ruháinkat.

- Örülök, hogy megismerhetlek - nyújtom a kezemet, de mintha leprás lennék, hozzám se ért. Ezen kicsit meglepődöm, de csak egy vállrándítással lerendeztem.

- Jah, én is - motyogta. Mit ártottam én neki, hogy így viselkedik velem?

- Gyere már - ragadta meg a kezem James és a busz felé kezdett húzni. Ott pedig szabályosan fellökött, majdnem orra is estem.

- Kösz, én is téged - morogtam, majd levágódtam az egyik ülésre. Mögöttem Connor és Brad ült, ők mögött pedig Tris és Lisa enyelgett, elfintorodott az arcom. - Mizu?- fordultam inkább a mögöttem lévő két sráchoz. Connor nem válaszolt, szerintem már el is aludt. Viszont Bradley annál inkább, annyi minden hülyeséget összehordott, hogy már fájt az oldalam a nevetéstől. Az egész busz a kettőnk kacagásától visszhangzott. Connor el is ült, James-el egyetembe, így került mellém Brad. Már kezdtem én is elálmosodni, ezért fejemet Brad vállának döntöttem, közben hallgattam a zenéket, amiket ő választott. Szerinte elég pocsék zenei ízlésem van. Hát, köszi.

Nem is tudom, hol vagyunk, de ahogy kilestem az ablakon az éjszaka közepén járhatunk és egy igen szépen kivilágított hotel előtt parkoltunk le. Elkezdem Brad-et bökdösni, aki csak nem akar felkelni, ezért drasztikusabb megoldáshoz kell folyamodnom.

- Jó reggelt! - kiabáltam olyan hangosan, ahogy csak tudom. - Felkelni, asszem’ megérkeztünk - mindenki csak morog valamit, Brad pedig egyszerűen befogja a számat a kezével. Mikor úgy érezte, hogy eléggé felkelt levette rólam mancsát. Mindenki visszaaludt, én pedig már nem nagyon tudtam, leszálltam a buszról. Kicsit sétálgattam az utcán, oda-vissza, de fogalmam se volt melyik városban lehetünk. Aztán az egyik ház sarkából megláttam egy hatalmas építményt és tudtam. Csakis Párizsban lehetünk, hisz ott az Eiffel-torony, de ezt eddig miért nem vettem észre? Szerintem kezd romlani a megfigyelő képességem. Az utca túl oldalán megláttam egy 0-24 óráig nyitva tartó kis kávézót, így gyorsan körbe tekintettem, de mivel az éjszaka közepén nem volt forgalom, lazán átsétáltam.

- Jó estét, vagy kora reggelt! - nevettem fel, amin a pultban lévő srác is elmosolyodott.

- Nocsak, ilyen korán kelő szépségünk is van? Mit adhatok?

- Egy kávét kérek, két cukorral és tejszínnel. Köszönöm - pár perc múlva elém rakja a gőzölgő italt, ő pedig leül mellém.

- Lucas Till vagyok - nyújtotta a kezét, én pedig örömmel megráztam.

- Skyler McVey.

- Gondolom, te vagy az a titokzatos lány, aki felbukkant The Vamps életében és azt állítod te vagy James McVey testvére.

- Ezt te honnan tudod?

- A húgom, igazán nagy rajongója annak a bandának és csak dől belőle az információ reggelinél és vacsoránál, amikor együtt vagyunk – magyarázta. Csak aprót bólintottam, jelezve, hogy megértettem.

- Figyelj, nekem mennem kell - néztem a telefonomra, amin James neve villogott nagyban. - Mennyivel tartozok?

- Semmivel, a vendégem voltál. Vagyis.. egy telefonszámmal - mosolyodott el újra. Olyan szép az a vigyor és a szemei olyan csodásan csillogtak, hogy nem tudtam neki nemet mondani. Ezért beírtam a telefonónjába a számomat, ő pedig az enyémbe, majd készített rólam egy képet és én is.

- Most már tényleg mennem kell - álltam fel.

- Ígéred meg, hogy hívni fogsz!

- Ígérem, szia - mondtam és kiléptem az ajtón, még hallottam, ahogy elköszönöm. Gyorsan körbepillantok az úton, majd átszaladtam és odacaplattam, ahol a turné busznak kellett volna állnia. De hűlt helyét találtam, forgolódtam össze-vissza majd egy kéz takarta el a szememet. Persze és én most hagyom a paprika spraymet a táskámba.

- Ki vagyok? - kérdezi eltorzított hangon Tristan. Jó bele megyek a játékba.

- James.

- Nem talált.

- Connor?

- Ugyan már.

- Akkor csak is Brad lehetsz.

- Még mindig nem.

- Lisa ne csináld, már vedd le a kezed a szememről - már mindenkit elmondtam így csak ő marad. - Najó, Tristan?

- Na, végre – vette le a kezét a szememről és magam felé fordít.

- Ugye tudod, hogy mind végig tudtam? Még gyakorolni kell az eltorzított hangot.

- Hol voltál? – érdeklődött kedvesen, mintha tényleg izgatná, mi van velem.

- Ott - mutatott a kis kávézóra. - Kávéztam, meg beszélgettem. Többiek?

- Kivel beszélgettél? - faggatott.

- Egy sráccal - mosolygott, mert eszembe jutott Lucas arca. Amíg én hatalmas vigyorral az arcomon néztem fel rá, addig ő úgy nézett ki, mintha temetésről jött volna. Szólásra nyitotta száját, de Brad belé fojtotta szót.

- Hát itt vagy. Na, gyere - karolta át a vállam és befele kezdett húzni. Mindenki csak húzogat, meg tologat, meg lökdös. Segítség nélkül is el tudok jutni A pontból, B pontba. - Szóval Lisa-val leszel egy szobában, de szerintem csak a cuccait fogja ott tárolni, meg ott készülődni, de azt se nagyon, Tristan-nal elég jól el vannak, ha érted mire gondolok. A pár napi program pedig a következő.. - csak mondta és mondta, már nem is figyeltem rá. Elvesztem egy interjú és koncert között. - Amikor mi próbálunk, addig eltudod magad foglalni, meg, ha szeretnél be is jöhetsz velünk - fejezte be.

- Hidd, el nagy kis lány vagyok – igazítottam meg a képzeletbeli galléromat nevetve. Megmutatta, hogyan kell használni a mágneskártyás ajtót.

- Köszi, de menj, mert holnapra hulla leszel.

- Szia - adott egy puszit és ott is hagyott. Bementem a szobába és cuccaim közepette ott találtam James-t, aki szerintem rám várt, mert, ahogy beléptem fel is pattant.

- Na mizu? - dőltem az ajtó fél falnak. - Csak nem turkálsz?

- Hol voltál? - tér egyből erre. Miért érdeklődik mindenki ennyire? Nem raboltak el, hiszen itt vagyok. Nem erőszakoltak meg, mert akkor biztos jobban ki lennék készülve. Nem drogoztak be, se itattak le. Semmi rossz nem történt..

- Csak kávéztam - végszóra jött be Lisa. De tényleg csak a két bőröndjét rakta le, majd távozott is. Még köszönni is nehezére esett. Megforgattam a szemeim, inkább lesöpörtem az ágyról a cuccokat és eldőltem rajta. Ennyi kellett James-nek, aki annyira eleven volt, hogy rám vetette magát és hatalmas csiklandozásba kezdett. Az elején még vissza tudtam tartani a nevetést, de aztán elvesztettem az irányítást és felvisítottam. Eléggé hangosra sikerült, hiszen Brad úgy tört be, mintha az élete múlna rajta.

- Ments meg - kérleltem két nevetés között.

- Inkább segíts nekem - adott választási lehetőséget. A tekintete köztem és James között váltakozott, mérlegelte, hogy mit csináljon. Szerencsétlenségemre a bátyám mellé állt, így már volt szövetsége. Amikor már nem kaptam levegőt a sok röhögéstől elengedtek.

- Ezt még nagyon-nagyon csúnyán megkeserülitek - gyilkos pillantást lövelltem, de még sajnálatot se mutattak, csak vigyorogtak. Azt hiszem ezzel a kijelentéssel egy háborút indítottam el köztem és a két fiú között.